A Jóisten kegyelméből már 20 éve nevelhetem és oktathatom a ranolderes tanulókat. Sokan közülük már nem is gyerekek, hanem az életben helyálló felnőttek, akik a munka világában, a felsőoktatásban próbálgatják szárnyaikat, vagy éppen a családi életüket alapozzák meg. 

A pici óvodások iskolássá való formálása egy csodálatos feladat, melyet mindig rendkívül örömmel kezdek meg. Nagyon fontos a kudarcmentes iskolakezdés, éppen ezért igyekszem szeretettel, odafigyeléssel fordulni a gyermekek felé, hogy egy biztonságos, elfogadó és barátságos környezetet teremtsünk meg. Ezt segíti elő a sok-sok beszélgetés, az együtt megélt élmények, örömök, valamint a közös munka.

Fontosnak tartom, hogy a tudás iránti vágy belső igénnyé váljon. Ennek jegyében tanítom diákjaimat, igyekszem érdeklődésüket felkelteni és megtartani, melyhez előszeretettel alkalmazom játékos, kreatív feladatokat, páros és csoportmunkát is. Arra törekszem, hogy sokféle eszköz segítségével, tapasztalati úton tanuljanak a diákjaim, valamint a képességeiknek megfelelőn segítsem, támogassam őket. Tudom, hogy minden gyermekben ott rejlik a lehetőség, a tudás, nekem feladatom, hogy ennek kibontakoztatásában elindítsam, ösztönözzem őket.

Legfőbb célom, hogy tanítványaim szeretetteljes környezetben biztos alapokra tegyenek szert és a keresztény értékeknek megfelelő nevelésben részesüljenek.

„A gyermek legnagyobb boldogsága az a tudat, hogy szeretik…”

(Don Bosco)